Eljött ez az idő is.
A magyar bajnokság négy kiemelkedően leghíresebb csapata, a Ferencváros, az Újpest, a Honvéd, és a Vasas közül három nem hogy az alsóházban található, de csak az utolsó helyezett Zalaegerszeg tud gyengébb eredményt felmutatni tőlük.
Most, 10 forduló elteltével "belekontárkodott" a Kaposvár, de amúgy (például az előző forduló előtt) az Újpest, Fradi, Vasas hármas foglalta el a 13., a 14., és a 15. helyet.
Ez 30-40 évvel ezelőtt, de még 10 éve is elképzelhetetlen volt. Persze akkor még másképp működtek a dolgok. Nem volt annyi pénz a futballban, ha tehetséget találtak akár a fővárosban, akár vidéken, az ment "föl" Pestre valamelyik klubhoz, ahol aztán remek karriert futott be és talán még külföldre is kijuthatott.
Természetesen jöttek is a bajnoki címek. Ha csak megnézzük azt, hogy a 110 éves NBI-ben ez a 4 csapat hány bajnoki címet nyert, elájulunk. Összesen 67-et, vagyis, nagyjából a bajnokságok 60%-ában ez a 4 csapat közül dőlt el, ki diadalmaskodik. És ehhez nem adtam hozzá az MTK 23 elsőségét... (Ha őket is belevesszük, a fővárosba 90 cím került, ami a 80 százaléka az összes idénynek...)
Ne legyen kétségünk, a Honvéd is ugyanezen a szinten van jelenleg, esetleg egy ici-picit feljebb, amint látható ez a tabellán is, De tavasszal ők is ugyanilyen gyengék lesznek, és örülni fognak, ha a középmezőnyben végeznek. (Elkezdődött a folyamat Siófokon...)
Aztán egyre fontosabb lett a pénz. Jöttek mentek a tulajok, addig, amíg az a fővárosiak odajutottak, hogy nem tudnak minőségi játékost vásárolni. Csupán a fiatalokból élnek. Ezért esett ki tavaly az MTK, ezért eshet ki idén az Újpest. Tehetséggyűjtőhelyek, amíg Debrecenben, Győrben látszik a csapatépítés, vannak nézők, megfelelő körülmények, játékosok. És persze van biztos háttér, méghozzá olyan háttér, amit a szurkolók is támogatnak, szeretnek, élveznek.
És talán, ami a legfontosabb: nem tisztelik a csapat múltját, hírnevét. Nincs respekt senkitől. Csak a pénzért jönnek. Ahogy Andrezinho is állította, számára csupán egy egyszerű ugródeszka volt a Fradi, nem itt akart karriert teremteni. Valószínűleg azt se tudja, hány bajnoki címet nyert a Ferencváros, vagy, hogy volt Aranylabdása is.
De ugyanezt említhetném Leo Beenhakkernél, aki úgy jött ide, mintha ő lenne az isten és eljön egy ilyen koszfészekbe azért, mert itt legalább még tisztelik, miközben külföldön nem hiába nem kell a tudása...
Ez szégyen.
Ilyen emberekre nincs szüksége Budapestnek, de a magyar focinak, úgy általánosságban.
Azért lendületlenül várom, várjuk a fővárosi futball felvirágozását, újra dicsfényben való tündöklését. Várjuk azt a pontot, amikor visszakerül régi, méltón megérdemelt helyére.
Addig pedig? Nézzük a Fradi-Újpest kiesési rangadót.
