A sport neve: Futball

Egy hosszú kihagyás után újra véleményt formálok, mivel egy olyan grandiózusnak tűnő vita kezd kialakulni a Manchester United-rajongók között, amely mellett nem akarok szó nélkül elmenni.

A vita tárgya nem más, mint Louis Van Gaal személye. Joggal ül-e még a padon vagy sem? Helyes volt-e egyáltalán kinevezni őt a United padjára? És a talán legfontosabb kérdés: ekkora volumenű, ekkora árcédulájú igazolások után megengedheti-e magának egy ilyen nagy történelemmel rendelkező, megkerülhetetlen klub, hogy a jelenlegi helyzetet elfogadva egy másodvonalban lévő klub maradjon?

Mert jelenleg az, nem lehet kérdés. És itt a másodvonal nem azt jelenti, hogy teszem azt, Bajnokok Ligája-csoportkört megütő, de annál többet nem nyújtó, hanem egy, a legelitebb körhöz tartozó top alakulat. Mint például a Bayern vagy a Barcelona manapság.

Louis Van Gaal közel másfél éve egy fantáziátlan, az angol stílushoz ragaszkodni próbáló, ámde mégis a kortárs passzjátékot a játékába beleépíteni kívánó, azaz egy igazából semmilyen stílusú csapatot vett át David Moyestól. Egy olyan csapatot, amelynek játékosai sem tudták igazából, hogy mit is kéne tenniük a pályán, nem értették, mit akar tőlük az edző. Ergó egy romokban heverő gigaklub került a kezei alá.

Van Gaal a romokat eltakarította, és elkezdte lerakni egy új remekmű alapjait, amilyen egy karakán, de nem önfejű, hanem céltudatos menedzserhez illik.

Taktikailag egyértelmű a csapat játéka, amelyet nem egyszerűen taktikának nevez, hanem egyenesen filozófiának. A rövid passzos, labdabirtoklásra alapuló játék a mai szemléletnek teljesen megfelel. Nézzük csak meg a Bayernt vagy a Barcelonát. Ha egy top-top csapatot akarunk létrehozni, akkor már a kezdetekkor is játsszunk úgy, ahogy egy top-top csapat játszik. 

De akkor miért is van felháborodva a United-szurkolók egy része?

Gyenge támadójáték, kevés szerzett gól, unalmas meccsek, a drága igazolások nem nyújtják azt, amit várnak tőlük. Nagyjából így fogalmazható meg a problémahalmaz. És ebben igazuk is van a kétkedőknek, gondoljunk csak bele az utolsó Ferguson-évekbe! Lendületesebb támadójáték volt, ez talán nem kérdés. A gólok száma az utolsó 3 Ferguson-idényben így alakultak: 78 (2010-11), 89 (2011-12), 86 (2012-13). Míg Van Gaal csapata tavaly 62 gólt szerzett (igaz a bajnok Chelsea is csak 73-at lőtt), idén pedig 13 meccs után 19-nél jár.

Ha lebontjuk ezt egy meccsen szerzett átlagra a következőt kapjuk:

2010-11: 2,05 gól/meccs
2011-12: 2,34
2012-13: 2,26
2014-15: 1,63
2015-16: 1,46

Ez kevés, nincs vita.

Ellenben Ferguson alatt a játék erősen a hagyományos brit stílusra épült, amelyet ma már csak legfeljebb egy angol középcsapat játszik, az is gyengén. Meg kell jegyezni, ezt a stílust meggyőződésem, hogy senki nem tudta volna ilyen hatékonyan, ennyi címet megszerezve képviselni, nemhogy a kortárs edzők közül, de könnyen lehet, hogy a régiek közül sem.
Azonban előbb-utóbb tovább kellett volna lépni, mivel nem ebben az irányban halad a mai futball. A rövid passzos, labdatartásra épülő játékot már elengedhetetlen, hogy ne tudja játszani egy topcsapat, lásd a tavalyi BL-elődöntősöket. Ferguson úgy döntött, ennek bevezetése és megszervezése legyen az utódának a feladata. Ez az ő döntése volt, amivel nincsen semmi baj, ő már eleget letett az asztalra. hogy ezt megtegye.

A futball azonban nem csak a gólszerzésről szó, sőt. A védelem megszervezése talán még fontosabb, mint a támadójátéké. Nézzük meg a kapott gólok szempontjából is a vizsgált idényeket!

2010-11: 0,97 gól/meccs
2011-12: 0,87
2012-13: 1,13
2014-15: 0,97
2015-16: 0,69

Emellett idén már 8 clean sheetnél jár a United, tavaly az egész idényben ez a szám 11 volt. Otthon pedig az idei idényben összesen egyetlen gólt kapott a United 6 meccs alatt.

Vagyis Louis Van Gaal gyakorlatilag nemhogy fenntartotta a védelem hatékonyságát, de még javított is rajta, úgy, hogy teljesen újra kellett alakítani azt (a védelem minden tagja vagy eligazolt, vagy visszavonult). 
Egy házat sem a tetejénél kezdjük építeni, hanem az aljáról, ezt a sémát követi Van Gaal is.
A védelmet kell először rendbe tenni, mert ha nem kapsz gólt, nem kapsz ki. Ellenben ha csak támadni tudsz, még kikaphatsz, ha több gólt szerez az ellenfél, mint te. 
Biztos vagyok benne, hogy Van Gaal idővel a támadásokra is több időt fog fordítani akkor, amikor eljön annak az ideje.

Sokan úgy gondolják, hogy a drága igazolások is feleslegesek voltak, pontosabban jobban is el lehetett volna költeni azt a körülbelül 250-300 millió eurót, ami elment az elmúlt két évben igazolásokra. Ebben is van igazság, a szurkolók sokat vártak anno Di Maríától, idén Depaytól, de egyikük sem nyújtotta/nyújtja azt, amit vártak tőlük. 
De fontos megjegyezni, hogy az igazolások többsége (nagy része) fiatal. Nem kicsit. Martial, Blind, Rojo, Depay, Darmian mind-mind a második x elejét tapossák, valamelyikük még azt sem. 2-3 év múlva könnyen elképzelhető, hogy posztjaikon mindannyian ott lesznek a top 5-ben, túlzás nélkül. Így azért már árnyaltabb a kép.

Az unalmas meccsekkel kapcsolatban: valóban lehetnének izgalmasabb mérkőzések is, de ez egy folyamat. A Bayernnél ugyanez történt, az elején a szurkolók ki nem állhatták a hollandot a gyengének tűnő játék miatt, azonban remek munkát végzett (azért csak összejött egy BL-döntő vele), amelyet Heynckes tökéletesített, ma pedig Guardiola úgy tűnik még tökéletesebbé tesz, már ha lehetséges.

Végezetül: a szurkolók nagy része, aki panaszkodik mindannyian a Ferguson-éra közepébe csöppentek bele, velem együtt. Nekik/nekünk a United játéka és ezen belül a United-way a soha fel nem adásról, a hitről (BELIEVE), a megalkuvást nem tűrő hozzáállásról szól. Van Gaalból sokan ezt hiányolják, és ezért nem érzik már azt a tűzt, amit egy United-meccs nyújthat.

De be kell látni, hogy sajnos ez a United már nem az a United akit megismertünk, azonban az a United már nem is fog visszatérni, ezt kell megértenie minden szurkolónak. Ferguson egy volt, az ő Unitedét csak ő tudta létrehozni. Volt próbálkozás a rekreációra (Moyes), de az csúnyán megbukott. El kell fogadnunk, hogy ha újra dicső fényében akarjuk látni a klubot, akkor ez a stílusbeli váltás, és az ezzel járó előnyök és hátrányok szükségesek ehhez. 

Mindenki olvasta, hallotta, tudja kik a legnagyobb esélyesek az Eb-n. Kezd unalmassá válni, hogy mindenhol leírják, megkérdezik, jól megmondják kik az igazi esélyesek. Szerintem már azok is kívülről fújják, akik nem is értenek annyira hozzá: Németország, Hollandia, Spanyolország. Az emberek 80%-a ezt a hármast nevezi meg az esélyesek közt. Ez így végül is rendben is van, mert a Vb-n valóban ez jött le, azaz, hogy ez a triász a legerősebb a Földön.

De egyrészt már nem 2010-et írunk, változik a világ, így a futball is, no meg nem felejthetjük le azt sem, hogy az Eb az a futballesemény, ahol a "kicsik" robbantani szoktak. A volt szovjetek, jelenlegi oroszok például négyszer voltak az Eb döntőjében, a görögök 2004-ben a semmiből nyerték meg a Henri Delaunay-kupát, szóval lehetne itt sorolni a papírforma borulását nem egy esetben.

Úgyhogy itt az ideje megnézni, kik lehetnek az idei Eb görögjei, már ha elfogadjuk ezt a képzavart. Mert hát ki mások lennének az idei év görögjei, mint a görögök, még ilyet!

1. Oroszország most is baromi jó.

Az elmúlt 6 évben elképesztő mekkora fejlődés következett be az orosz futballban. A CSZKA nem is olyan rég UEFA-kupát nyert, utána jött a 2008-as Eb-menetelés (elődöntőig jutottak!), és nem feledkezhetünk meg, hogy mennyi pénz van a futballjukban, és ezáltal milyen erős csapatok vannak a világ legnagyobb országában. Fel tudnánk sorolni könnyedén 6 olyan csapatot, akik nagyjából ugyanolyan erősségűek, de mindegyikük megállná a helyét mondjuk a BL-ben.
Rájuk épít az orosz válogatott is, amelyben összesen 2 nem otthon játszó focista akad (Pogrebnyak fulham-es, Izmajlov sportingos). Az oroszok a csoport legesélyesebbjei, a támadók kiválóak, a védők közt ugyan kidőlt az egyik Berezuckij-fivér, de van helyett Ignasevics, akik legalább olyan jó, mint az előbb említett fiatalember. A csoportjuk nem nehéz, akár 9 ponttal is zárhatnak, persze benne van az is, hogy összesen szereznek 3-at és kiesnek. Ettől függetlenül szerintem eljuthatnak a negyeddöntőig (talán ez a papírforma), de akár az elődöntőig is, és ha már ott vannak, miért nem lehetnek nagyobb álmaik?

2. A házigazdákat mindig nehéz megverni.

2008-ban Ausztria és Svájc bizonyította mindezt (az osztrákok nagyon szimpatikusan játszottak a csoportkörben, kár, hogy nem ért semmit), idén Lengyelország és Ukrajna fogja. A lengyelek simán továbbjuthatnak, a cseheket mi is megvertük, akkor ők miért nem, a görögök nem legyőzhetetlenek, sőt, az oroszoktól pedig akár ki is lehet kapni, ha a másik két válogatottat legyőzik.
Ukrajna sincs reménytelen helyzetben. Egy eléggé gyengécskének tűnő angol, egy felépülőben lévő francia és egy képességeiben kétségeket ejtő svéd válogatott vár rájuk. Sheva utolsó nagy világversenye, esetleg ő nagyot robbanthat, de amúgy sem gyenge ez az ukrán csapat.

3. A Vb csalódást keltő nagyjai visszatérnek.

Az olaszok nagyon gyengén szerepeltek a Vb-n, ez köztudott. Az is ismert, hogy elég gyengén sikerült a felkészülés, már ha annak nevezhetünk egyetlen meccset Oroszország ellen, ahol amúgy 3-0-ra kikaptak. Otthon áll a bál, ezzel együtt a válogatott sem lehet nyugodt. De azt is tudjuk, hogy az olaszok azok, akiket ezek egyáltalán nem érdekelnek, lásd '06 Vb. A keret nem gyenge, bár a védelem fogy köszönhetően a kihallgatásoknak és a sérüléseknek, de ezen kívül nincs baj a válogatottal. Főleg úgy, hogy egy elég jó kapitánya is van a Squadra Azzurrának Cesare Prandelli személyében. Jók lehetnek bőven egy elődöntőre úgy gondolom.
A franciák még jobb helyzetben vannak, mert van egy fiatal, de játékosként sokat megélt szövetségi kapitányuk, a játékoskeret pedig Európa egyik legjobbja. Látva a Nasri-Ribéry-Menez-Benzema támadónégyest a németek is félhetnek. Ők talán esélyesebbek a jó eredményre, mint az itáliaiak, akár a győzelem is meglehet, pontosabban kevésbé lepődnék meg egy végső francia sikeren, mint egy olaszon.

Ezen csapatokon kívül meg lehet még említeni a horvátokat, akik Bilic-csel sosem gyengék, és bármikor hozhatnak meglepetést, de azért ebben nem látok akkor sanszot, főleg a spanyolok és olaszok mellett. És ott lehetnek még a B csoport "kis csapatai", már ha Portugáliát és Dániát annak lehet nevezni. A portugáloknál Ronaldo és Nani vezetheti sikerre a csapatot, a dánokat pedig már láttuk a magyarok ellen, nem igazán úgy tűnnek, mint akik feltett kézzel állnának ki a másik 3 csoportellenfél ellen. Na az lenne igazán nagy meglepetés, ha a dánok és a portugálok mennének tovább!
Mindenesetre várjuk a futball újabb ünnepét, most Európára koncentrálva.

Most, hogy kialakult a BL 16-os mezőnye, már könnyebben átláthatjuk a csapatok erősségét, illetve a bennük rejlő potenciált. Lehetne arról írni, ki a legnagyobb esélyes így a 16 közt, de valószínűleg mindenki tudja, kik, és ez nem is fog sokat változni a következő hetekben, hónapokban. És különben is, már írtam róla nem is olyan rég.

Ergo érdemesebb megnézni, milyen nemzetiségű csapatok kerültek be a nyolcaddöntőbe. A teljes mezőnyben 1 görög, 1 portugál, 1 svájci, 2 orosz, 2 francia, 2 német, 2 spanyol, 2 angol és 3 olasz van. Ebből két dolgot vonhatunk le következtetésképp.

Egyrészt kezd az lenni Európában, amit Platini már évek óta látni akar az öreg kontinensen, azaz, ne legyen 1-1 országból 3-4 csapat, hanem több országból álljon össze a mezőny. Ez most egészen tökéletesen sikerült, hiszen kilenc különböző államból vannak ott a következő körben, ami a tizenhat csapatra nézve átlagban nincs két csapat országonként.
Tehát Európa erősödik, Angliának, Spanyolországnak és Olaszországnak vigyáznia kell.

Másrészt pedig a legtöbb csapat Olaszországból származik. Abból az Olaszországból, ahol már csak három csapat indul jövőre a legrangosabb európai klubsorozatban. Állítólag válságban van az olasz futball. A négy induló klubból három bejutott a 16 közé, méghozzá az egyik a legnehezebb csoportból, megelőzve a jövendőbeli (?) angol bajnokot. És ne felejtsük el az Udinesét! Az udineiek majdnem kiverték az Arsenalt a selejtezőkörben, és ezzel már csak egy angol lenne benn a nyolcaddöntőben, és négy olasz. 
Még valami érdekesség ehhez: az elmúlt 6 idényben rendre három olasz csapat jutott tovább a 16 közé. Emellett ezekben az idényekben mindig 1 olasz jutott a negyeddöntőbe, kivéve a 2005-2006-os, és a 2006-2007-es idényt, amikor is mindhárom, illetve kettő ment a nyolc közé. Kérdem én, válság ez? Ezekben az idényekben egyedül az angolok tudtak több csapatot képviselni a negyeddöntőben, a spanyolok nem, őket mégsem nyúzzák ezzel az indokkal.

Visszatérve a bajnoksághoz: megosztott Európa, most már a futballt tekintve is, van itt orosz, portugál, de még svájci csapat is. Azt se felejtsük, a svájciak az angol bajnokot búcsúztatták, és jutottak tovább. Nem semmi.

Mivel lassan véget ér a csoportkör, levonhatunk jó pár következtetést a "selejtezőkörről". Ki lehet esélyes a végső sikerre, és miért, ki biztos nem diadalmaskodik a legjobbak közül, és miért nem? Ezekre próbálok választ találni ebben a posztban.

Azt hiszem nem merészség azt állítani, hogy a Barcelonától esélyesebb csapat nincs a mezőnyben. Sokan mondjak, hogy a Real Madrid jobb, mint a Barca, amit a spanyol bajnokság tabellája mutat is, de ha az így is maradna, akkor sem mondanám azt, hogy esélyesebb a Real a Barcánál a BL-ben. Tavaly is megmutatták, idén is megmutathatják. De miért is ilyen jó a katalán gárda? Amiért már egy ideje az. Sok passz, nagy arányú labdabirtoklás, kiváló világklasszisok, és még írhatnám, amit olyan sokan írtak le az újságírok közül, most nem fogom.
És a lényeg: jelenleg nincs olyan csapat, amelyik két meccses párharc során kiverné Guardiola csapatát.

A második legnagyobb esélyesnek látom a Real Madrid gárdáját. A Barcelona ellen bizonyítottak tavaly, a spanyol kupadöntőben bár csak hosszabbításban, de legyűrték a Barcát. Azóta csak erősödtek, végre Benzema is belejött a játékba, a középpályás soruk pedig felveszi a versenyt bármely európai klub középpályája ellen. Az edző újabb plusz pont, miért is kell nekik nyerni, Mourinho az Interből is BL-győztest csinált két év alatt, most megteheti a Reallal is, igaz egy évet késne vele. Ronaldo pedig csúcsformában, úgy is mondhatnám, Aranylabda-formában játszik.

A harmadik legesélyesebb a Manchester United. Mostani formájukat tekintve nincsenek benne nemhogy a legjobb háromban, de még a legjobb 8-ban sem, ennek ellenére tavasszal fel fognak lendülni, ez a csapat tradíciója évek óta. Lehet, hogy nem a BL lesz a United preferáltja, és ha muszáj, inkább a Premier League győzelmét választják. A védelem sokkal gyengébb, mint tavaly vagy az azelőtti pár év bármelyikében, ez köszönhető a fiatal kapusnak, De Gea-nak, illetve a öregedő Ferdinand-Evra-Vidic triónak. De ne felejtsük, még tovább sem jutott a csapat, és ha tovább is jut, csak a második helyen teheti azt, ergo nem lesz könnyű dolga a nyolcaddöntőben.

Az esélyesek közt kell megemlíteni a Milant, amely tegnap lehengerlően játszott a Barca ellen, ha nem is győzelmet, de egy döntetlent mindenképp megérdemeltek volna. Ha így játszanak a későbbiekben, csak a katalán gárda lehet az ellenfelük, mert mind a Realt, mind a Unitedet legyőznék, nem beszélve a többiekről. A Boateng-Ibra-Pato hármas remekül játszik, és még ott van a sérült Cassano és a gyengébb formában lévő Robinho is. A védelemmel nincs gond, sőt Thiago Silva és Nesta remekül értik meg egymást, Abate pedig tegnap megmutatta tehetségét. És ne felejtsük el, olaszok, bármikor képesek meglepetést okozni.

A legjobb német csapat a Rekordmeister, a Bayern is odaérhet a végén. Dinamikusak, erősek, és németek. Elég indok, hogy nyerjenek, ráadásul több, nem Bayern-szurkoló hozzáértő mondta, a németek megint elérhetik Európa csúcsát. 

Rajtuk kívül ott van az Arsenal, akik jelenleg Anglia legjobb formában levő csapata, (Van Persie elképesztő.) az Inter, akik Ranierivel tavasszal biztos feljavulnak, kérdés, mennyire, valószínűleg azért egy BL-diadalra kevesek lesznek azért, ott van a Chelsea, bár Villas-Boast csak idő kérdése mikor küldik el, egyébként remek keretük van, és netalántán elképzelhető, bár az esélye minimális, hogy teljesen meglepő végeredmény születik és a Napolit (Hamsík-Cavani-Lavezzi támadóhármas bárhol kezdő lehetne) vagy a Valenciát (csupa tehetség, például Jordi Alba, Soldado, vagy Pablo) ünnepelhetjük Európa trónján.

Megemlíteném én a Cityt, csak nem túl sok esélye van továbbjutni, de ha megteszi, Európának komolyan kellene vennie az újgazdag manchesteri alakulatot.

Szeretem, amikor egy spanyol szurker azt mondja az angol/olasz/német focikedvelőnek, hogy utálom a focitokat, mert unalmas, csak a taktikáról szól, nincs benne technikai szépség és különben is csak a durvaságról szól. Mert Angliában eleve kemény a játék, Olaszországban (tanáromtól idézve) "a nyílt szárkapocscsont törés megszokott", Németországban pedig a játékosok IQ-szintje az európai futballtársadalom legalján található.

Ezzel eddig sem értettem egyet egyáltalán, hát még miután megnéztem a Valencia-Real Madrid meccset. Nem volt elég, hogy az első félidőben az unalom a tetőfokára hágott, a másodikra már a fiúk is annyira unták 0-1-es vezetésnél, hogy inkább elkezdték rugdosni egymást, legalább valamiről szóljon a meccs, nehogy az legyen, hogy hiába vettek jegyeket a nézők, nehogy hiába nézzen a kedves futballbarát egy jónak ígérkező spanyol bajnokit.
Főleg egy olyan futballbarát, aki nem szokott túl sok spanyol meccset látni, és mindenkitől azt hallja, hogy "hú de jó a spanyol foci, messze a legjobb, és legszebb a világon". Hülyeség.

A 45.-től a 65. percig 6 sárga lapot osztott ki a bíró.

És a bíró nem túlzott, pedig híresen gyengék az ibériai játékvezetők. Nem egyet piros lappal is "jutalmazhatott" volna, nincs kérdés.

Ekkor döntöttem el azt, hogy megírom ezt a cikket. Nem lett hosszú, de legalább annyira igaz, mint rövid.

Ezután jöjjön oda hozzám bárki, és mondja el azt, hogy a spanyol foci csak a szépségről szól, köze nincs a durvasághoz. Ekkor fogom azt mondani az úrnak (netalán hölgynek), hogy tessék megnézni a tavalyi Barca-Madrid meccseket, vagy az idei Valencia-Madridot. Sokat várt tőlük a néző, de annál kevesebbet kapott.

Bármi is lesz a vége, lehet 3-3 is, ez a 20 perc és az első félidő megmarad az emlékeimben. Nem csak az utolsó 20 percére fogok emlékezni a meccsnek...

És az is biztos, hogy első dolgaim közt lesz megkeresni a tanár urat és megkérdezni tőle: "Látta a Valencia-Real-t, tanár úr?"

Eljött ez az idő is.
A magyar bajnokság négy kiemelkedően leghíresebb csapata, a Ferencváros, az Újpest, a Honvéd, és a Vasas közül három nem hogy az alsóházban található, de csak az utolsó helyezett Zalaegerszeg tud gyengébb eredményt felmutatni tőlük.
Most, 10 forduló elteltével "belekontárkodott" a Kaposvár, de amúgy (például az előző forduló előtt) az Újpest, Fradi, Vasas hármas foglalta el a 13., a 14., és a 15. helyet.

Ez 30-40 évvel ezelőtt, de még 10 éve is elképzelhetetlen volt. Persze akkor még másképp működtek a dolgok. Nem volt annyi pénz a futballban, ha tehetséget találtak akár a fővárosban, akár vidéken, az ment "föl" Pestre valamelyik klubhoz, ahol aztán remek karriert futott be és talán még külföldre is kijuthatott.

Természetesen jöttek is a bajnoki címek. Ha csak megnézzük azt, hogy a 110 éves NBI-ben ez a 4 csapat hány bajnoki címet nyert, elájulunk. Összesen 67-et, vagyis, nagyjából a bajnokságok 60%-ában ez a 4 csapat közül dőlt el, ki diadalmaskodik. És ehhez nem adtam hozzá az MTK 23 elsőségét... (Ha őket is belevesszük, a fővárosba 90 cím került, ami a 80 százaléka az összes idénynek...)

Ne legyen kétségünk, a Honvéd is ugyanezen a szinten van jelenleg, esetleg egy ici-picit feljebb, amint látható ez a tabellán is, De tavasszal ők is ugyanilyen gyengék lesznek, és örülni fognak, ha a középmezőnyben végeznek. (Elkezdődött a folyamat Siófokon...)

Aztán egyre fontosabb lett a pénz. Jöttek mentek a tulajok, addig, amíg az a fővárosiak odajutottak, hogy nem tudnak minőségi játékost vásárolni. Csupán a fiatalokból élnek. Ezért esett ki tavaly az MTK, ezért eshet ki idén az Újpest. Tehetséggyűjtőhelyek, amíg Debrecenben, Győrben látszik a csapatépítés, vannak nézők, megfelelő körülmények, játékosok. És persze van biztos háttér, méghozzá olyan háttér, amit a szurkolók is támogatnak, szeretnek, élveznek.

És talán, ami a legfontosabb: nem tisztelik a csapat múltját, hírnevét. Nincs respekt senkitől. Csak a pénzért jönnek. Ahogy Andrezinho is állította, számára csupán egy egyszerű ugródeszka volt a Fradi, nem itt akart karriert teremteni. Valószínűleg azt se tudja, hány bajnoki címet nyert a Ferencváros, vagy, hogy volt Aranylabdása is.

De ugyanezt említhetném Leo Beenhakkernél, aki úgy jött ide, mintha ő lenne az isten és eljön egy ilyen koszfészekbe azért, mert itt legalább még tisztelik, miközben külföldön nem hiába nem kell a tudása...

Ez szégyen.
Ilyen emberekre nincs szüksége Budapestnek, de a magyar focinak, úgy általánosságban.

Azért lendületlenül várom, várjuk a fővárosi futball felvirágozását, újra dicsfényben való tündöklését. Várjuk azt a pontot, amikor visszakerül régi, méltón megérdemelt helyére.

Addig pedig? Nézzük a Fradi-Újpest kiesési rangadót. 

Eltelt a nyár, nem is olyan lassan, így elérkeztünk az összes topbajnokság, és ezzel együtt az igazi, igényes futball visszatéréséhez. Már nem kell tovább bámulnunk a sporttévén a dévétéká-pécsi mecseket, hiszen lesz már olyan is hogy West Bromwich-Manchester United. De most nézzük meg, mire is számítsunk Angliában.

A bajnoki trófeáért nem lehet tudni hányan fognak csatázni. Én ezt beismerem. A sok szakember majd elmondja, hogy ez egy 2/3/4/5-horse-race lesz, én nem tudom biztosra.

Az biztos, hogy ott lesz a Manchester United, akik címvédőként kötelességük is harcban lenni a dicső diadalért. Fergie csapata jól, és különösen bőségesen erősített a nyáron, igaz kellett is, mivel távozott két öreg, Paul Scholes és Edwin Van der Sar. Megfelelő helyettest (?) találtak David De Gea (Atletico Madrid) és Tom Cleverley (Wigan) személyében.
A United biztos ott lesz az esélyesek közt, a Community Shielden bizonyították, sosem szabad őket leírni.

Elég erősnek érzem a Unitedet a diadalra, főleg annak tekintetében, hogy a riválisok sem erősödtek meg jobban. Sőt, kijelenthetjük, a United több játékost igazolt, mint bármely másik riválisa.

Az Arsenal gyengülhet még a nyár során. Fabregas már fizetne is azért, hogy a Barcelonában focizzon, ami Wengerre nézve nem éppen dicséretes. Nasrit főleg a nyár elején hozták szóba a manchesteri kettőssel, bár úgy tűnik, nem lesz belőle semmi. Ami nagy hiba az Ágyúsoktól, mert jövőre ingyen távozhat a francia irányító. Clichy átigazolt a rivális Manchester Cityhez. Erősödni azonban nem igen erősödött a londoni gárda, csak Gervinho érkezett Lille-ből.

Arsenalék úgy érzem nem lesznek ott a bajnoki címért folytatott csatában, van tőlük 2, de lehet, hogy 3 jobb alakulat. Ahhoz, hogy bajnokok legyenek több, és jobb játékos kell. Wengerről pedig lassan el lehetne gondolkodni, nem kéne egy határozottabb, nem csak a fiatalokat erőltető edző.

Lássuk a Chelsea-t!
Új edző, új bajnokság, tiszta lappal indul a londoni kék klub. André Villas-Boas, a portugál tréner a Portótól jött, ahol triplázni tudott. Frissen igazolták a nagy tehetségnek kikiáltott Lukakut, aki lehet, hogy az új Drogba. Ezen kívül más erősítésről nem beszélhetünk, ami látva, hogy tavaly csak másodikak lettek, nem éppen bizakodásra ad okot a Stamford Bridge-n.
A Chelsea mindig ott van a legjobbak között, most is ott lesz, ebben biztos vagyok. Ez az a csapat, amelyik bármikor képes meglepetést okozni és a végén a nevető sokadikként befutni a legjobb helyre. Igaz, sokszor baromi nagy makkal. Ettől függetlenül nem őket tartom a United legfőbb riválisának.

A Unitedet idén a legjobban a városi rivális szorongathatja meg leginkább.
A City megvette Clichyt az Arsenaltól és Sergio Agüerót az Atleticótól. Igaz Tevez lehet, hogy távozik, ami óriási veszteség lenne, de látva a Szuperkupa első félidejét a City ott lehet a legjobb 2-ben. Megvan hozzá a kellő csapat és pénz, a védelmük elképesztően jól zár, nagy pénzt tennék rá, hogy a legkevesebb gólt ők fogják kapni a bajnokság során. A támadójátékukon van mit csiszolni, de nagy potenciál lakozik a Cityben.

Talán mindenki ezt a négyest tartja a legjobbnak a Premier League-ben, de szerintem könnyen meglepetést okozhat a Liverpool.
Csupa tehetséges angol fiatal játszik a kikötővárosban, olyan játékosokkal kiegészülve, mint Luis Suárez, vagy Steven Gerrard, esetleg Dirk Kuyt.

Ha nem lesz sok sérültjük, és tudják hozni a legjobb formájukat hosszabb ideig, nagyon könnyen a bajnokság esélyeseként számíthatunk rájuk. Egyelőre azt mondanám, a BL-helyekért fognak versenyezni, de bármi lehetséges a Premier League-ben.

Összességében úgy érzem a United jövőre más szintet fog képviselni a Premier League-ben. Tavaly idegenben nem voltak a legjobbak, de idén más lesz a helyzet. Bivalyerős keretük van, amit más csapat nem tud ellensúlyozni. Legnagyobb riválisuk a City lehet, én rájuk tenném a voksot, de biztos, hogy ott lesz a Chelsea is, kérdés mennyire válik be az új edző. A 4. helyre nagy csata lesz az Arsenal és a 'Pool között, amit végül a Merseyside fog nyerni, ha Fabregas elhagyja Londont, márpedig el fogja.

Az én végeredményem: 1. Man. United
                                      2. Man. City
                                      3. Chelsea
                                      4. Liverpool
                                      5. Arsenal
                                      6. Tottenham
 

Még mindig tart az átigazolási szezon, a csapatok keresik a megfelelő helyettest egy-egy játékos helyett, kutatják a nagyobbnál-nagyobb tehetségeket és leigazolják azt, akire szükségük van.

Már eddig is voltak komoly átigazolások, de még sok van hátra, biztos vagyok benne, hogy lesznek is.

De volt egy-két olyan eset, amely alapján legszívesebben tőrt döfnék a játékos, illetve a saját szívembe is.
Például ott van Fabregas. Már fizetne is több millió eurót azért, hogy Barcelonában focizhasson, emellett lemondana fizetésének komoly részéről szintén. Semmissé tenné minden Arsenalban szerzett emlékét, címeit (igaz nem sok volt belőle) elfelejtené a szurkolókat és edzőjét, mentorát, azt a személyt, aki sztárt csinált belőle, Arséne Wengert.

Nem számít neki mi volt Londonban, hogy mennyire megkedveltek a fanatikusok, hogy a legfiatalabb szurkolók hétről hétre csodálták és falukra kitették kedvencük poszterét. (Vagy éppen a mai világban már wallpapernek tették ki Cescet.)

Neki csak az a fontos, hogy címeket nyerjen, lényegtelen, hogy mennyi évet töltött el Anglia egyik leghíresebb, legkomolyabb klubjában, ő is inkább belecsöppenne a Barcelona csodálatos világába, ahol egyébként közel sem lenne biztos helye a kezdőcsapatban.

De ne csak Fabregast kritizáljuk! Ott van Agüero, akit már inkább jobban megértünk. De mégsem teljesen. Az Atletico drukkerek kedvence, mindegyiknek. Erre ő elmegy a pénzszóró Manchester Cityhez, megveteti magát a katari olajmilliárdosokkal.

A City eddig egy FA-kupát nyert, mióta ott van az új tulajdonos. Egy kupa. Választhatta volna mondjuk az Intert, ahol tavalyelőtt triplázott a csapat, és előtte halmozta a bajnoki címeket, vagy éppen a Juventust, ahol a történelem akkora, mint kevés európai csapatnál. A Citynél nem lesz legenda, nem fogják a szurkolók Manchesterben annyira tisztelni, mint mondjuk az Atleticóban tették.

Hova tűntek a Del Pierók, a Ryan Giggsek, a Paolo Maldinik, a Steven Gerrardok a mai futballvilágból? Senki nem tiszteli már a szurkolókat, az adott csapatot, és annak címerét. Csak a pénz a fontos és a divat, épp az a csapat, amelyik az elmúlt években elképesztő sikereket ért el. Nem motiválja őket egy "kisebb", nem éppen a világ tetején lévő klub felemelése, és a klub örök legendává válása.

És ez nagyon szomorú.

Becsüljük meg az öregeket, a klubhű játékosokat, akik még a másodosztályban is kitartottak a csapat mellett, nemet mondva a Real Madridnak például.

Mindig elmegy a kedvem a focitól, amikor látom egy legenda búcsúmeccsét. Mert tudom, megint eggyel kevesebben vannak azok, akiket csodálhatunk a pályán játéka, de még inkább belső tulajdonságai miatt. Pedig volt belőlük mostanában nem is egy, csak hogy Scholest, Van der Sart, Neville-t vagy Ronaldót említsem.

Ilyenkor nem számít kinek szurkol az ember vagy mennyire utálta az adott játékost. Lehetett az Inter-, Milan-, vagy Real Madrid-legenda. Mert tudja az ember, hogy bizony milyen jól játszott, és kár, hogy nem nézte több meccsét. Akkor érzi az ember egy igazán remek játékos értékét, amikor már nem láthatja többet.

Ezzel pedig meg kell barátkoznunk, mert a foci egyre nagyobb üzlet lesz, és ezzel együtt egyre inkább megnő a pénz szerepe. Mindenhol, a klubházakban, a televízióban, a játékosoknál. Meg kell szoknunk ezt, sajnos. Nem lesz egyszerű.
 

Eljött a nyár. Ez nem is lenne akkora gond, ha páros évet írnánk, de sajnos páratlan van, így nincs (komolyabb, Copa Americát nem nézve) meccs egészen augusztusig. Így a figyelem az átigazolásokra terelődik.

A sajtóban tényleg bármit lehet látni, Agüero a Juvéban, a Realban, a Fradiban, minden van ott, csak igazság, kész tény nincs. Ilyenkor két lehetőség van a fociszeretőnek: vagy hagyja az egészet, és majd augusztusban megnézi a végeredményt, vagy figyelemmel követ minden pletykát. Mivel sokunk nehezen birkózik meg bármilyen foci nélkül, így muszáj követni minden egyes elvetemült pletykát, és elképzelni, vajon hogyan illik bele Berbatov a PSG-be, ha már idiótaságokról beszélünk.

Node, most megpróbálom összefoglalni, kire is kell figyelni, kire érdemes odafigyelni a piacon.

A nyár talán legfelkapottabb embere Sergio 'Kun' Agüero. Az argentin csatár az Atletico játékosa, nem sokáig. Legalábbis ő ezt állította. Spanyolországban szeretne maradni, ott pedig csak a Real Madrid keresi. Az örök rivális. Ilyenkor tényleg kiderül egy klub vezetése hogyan viszonyul a szurkolók véleményéhez. A spanyolok híresek arról, hogy bárkit bármennyiért elengedjenek/megvegyenek. Így félhetnek az Atletico fanatikusok.
Emellett hívja őt a Juventus, a Chelsea, és a United is, bár ez biztos, hogy kacsa.

A befutó nálam a Juve. Méghozzá azért, mert a Real Neymar (róla majd később) megvételével vesz egy csatárt (egy fiatalabbat, és jobbat...), így még egy aligha kell nekik, főleg, hogy ott van már Benzema is. A Juve ezzel az igazolással pedig egy óriási lépést tehet. Ezzel már más játékosok is láthatják a Juvénál csapatépítés zajlik, plusz kapnak egy olyan játékost, aki a csapat legjobbja lehet, sőt, ha tovább megyünk, akár klublegenda is lehet, nem beszélve az Aranylabdáról.

Neymar a következő, akiről szót kell ejtenünk. Itt elég egyszerű a képlet: vagy Santos vagy Real Madrid. Illetve végül is ez a kérdés is megoldódik, mert a Madrid előbb vagy utóbb megveszi őt. Kérdés az, mikor, idén vagy jövőre. Azt biztosnak vehetjük, hogy 2012 nyarán ő már tiszta fehérben fog futballozni, semmi kétség.

Szerintem már nyáron megveszi őt a Madrid, csak, ahogyan azt a sajtóban is látni lehet, csak jövőre csatlakozik a Realhoz. Kérdés, hogy ez mennyire jó, hiszen egy évet már fejlődhetne a spanyol élvonalban, bár lehet úgy gondolják Madridban, Brazíliában még szintén fejlődhet, több technikai tudást sajátíthat el.

És végül a harmadik legnagyobb név a sajtóban... Ezt nem egyszerű eldönteni, mert vannak olyan nevek a médiában, mint Nasri, Sneijder (ő nem hiszem, hogy távozik). De a döntésem Alexis Sánchezre esett.
Na, ő tényleg nehéz eset. Mármint, hogy hová igazol. Van itt nekünk Inter, Barca, Manchester United/City, Juventus. Gyakorlatilag minden nagy klub meg akarja szerezni.
A legnagyobb esélyesnek a Barcát mondták, állítólag Sánchez már meg is egyezett a szerződésről, de később ezt tagadta az Udinese elnöke. Most a Cityt nyomják legjobban.

És szerintem ők is fogna befutni. A pénz nagy úr, ahogyan azt már Dzsudzsáknál is tapasztalhattuk. Sánchezért adnak 32 millió eurót és Weiss-t, emellett olyan fizetást adnak a chileinek, hogy ihajj. Sánchez is beáll a sorba, ahogyan sokan tették már, sajnos.

Luciano Moggi ennek ellenére azt mondta, az Inter lesz a befutó. Ő talán a legjobban tájékozott olasz szakember, calciopoli ide vagy oda, én komolyan adok a szavára. 

Dzsudzsák Balázs a PSV csapatából az orosz Anzsi Mahacskalához szerződött.

Ha összemérjük a két csapat eredményeit, történelmét, de akár a jelenét is, egyértelműen a hollandok jönnek ki győztesként. A PSV többszörös holland bajnok, nem rég BL-elődöntős is volt, és minden évben a holland bajnokság esélyese. Ellenben az orosz Anzsi 2001-ben került fel az első osztályba, majd pár évvel később vissza is esett a második ligába. Ma egy orosz középcsapatnak tekinthetjük. Szakmailag egyértelműen jobb a PSV, és sokkal elismertebb is.

Egy valamiben azért az oroszok nyernek. A pénzben. Természetesen Mahacskalában is egy orosz olajmilliárdos a tulajdonos, aki Roberto Carlost is sikeresen szerződtette, persze nem kis fizetésért.

Tehát ha ezeket összegezzük, miért is ment el Hollandiából Dzsudzsák pont Oroszországba? Mert mehetett volna Olaszországba (Juventus, Fiorentina), Spanyolországba (Atletico, Villarreal) vagy éppen Angliába is (Tottenham, Liverpool). Sokkal nagyobb történelmű csapatok, kevesebb pénzzel.

Oroszországba csak olyanok mennek, akik vagy még pénzt akarnak keresni, vagy már csak pénz akarnak keresni. Mert kiugró sikerekre esélyük sok nincs. 

Ezek után nyilatkozza azt Balázs ügynöke, apja, és maga Dzsudzsák is, nem értik a magyar fociszeretők felháborodását. Szerintük ez egy tökéletes helyszín a kiugrásra. Csak kérdem én, hova akar onnan kiugrani? A CSZKA-ba? Vagy a Zenitbe? Mert talán ezek a klubok is gyengébbek, mint az Eindhoven. Tehát sokkal inkább ez egy visszalépés a ranglétrán, sem mint egy előrelépés.

És hogy miért vagyunk felháborodva? Talán, mert ő az egyetlen magyar focista ma, akit elismernek külföldön is. Könyörgöm, volt idő, amikor a torinói Tuttosport naponta írt Dzsudzsák lehetséges Juventusba való átigazolásáról. A címlapon. 

Oroszország egy süllyesztő, kár lenne tagadni. Kevés focistát látni, aki onnan épített ki karriert. Persze volt olyan, hogy Vidic, Krasic, de rajtuk kívül talán senki. Még anno Vágner Love is nagy sztárnak lett kikiáltva, aztán nem lett belőle semmi.

Egy biztos, Dszudzsák nem felejtette el, honnan származik, milyen élete volt még itthon, Debrecenben. És azt se felejtsük el, hogy a pénz nagy úr, talán a legnagyobb...

Sima meccs volt. Ezt be kell vallania minden United-rajóngónak. Sajnos. A Barcelona más szintet képvisel a futballban.
Játékosaik kivételes tehetségek, akár három aranylabdás játékos is játszhatna a csapatukban. Emellett náluk játszik a világ egyik legjobb középső védője és a világ egyik legtapasztaltabb középső védője, és a Földkerekség talán legjobb jobboldali hátvédje. Több világbajnok is van a csapatban emellett. No és a világ legjobb játékosa, aki minden idők legjobbja is lehet.
És ne feledkezzünk meg az edzőről. Talán ő a legfőbb sikerkovács ebben. A taktika valami egészen hihetetlen, forradalmi.

Node miért is nyertek szombat este?

A labdát ugyanúgy megtartották, ahogyan szokták, pedig mindenki bízott benne, hogy a United angol csapat lévén többet fog futni, ezáltal egyből tovább kell passzolniuk a labdát a barcelonaiaknak. Nem így történt. Igaz ebben szerintem a United is benne volt, lehetett volna jobban is megkergetni őket.

A védelmet szintén meg lehetett volna jobban szervezni, persze nem a Mourinho-féle favágásra gondolok, hanem egy sportszerűbb, tökéletes védekezésre. Hát ez sem történt meg, lásd az első gólt, ahol Vidic nem is tudom mit akart, hezitált kire váltson. Persze abban benne volt Evra is rendesen.

A jó védekezésből lehetett volna kontrázni, amit szintén alig láttunk a meccsen, legfőképp azért, mert Chichót mindig lesre állították Piquéék. Erre biztosan számított Guardiola, joggal.

Ezeket a kontrákat pedig kegyetlenül ki kellett volna használni. Ez, vagyis a helyzetkihasználás nem is volt rossz, csak éppen a 2, (esetleg) 3 helyzetből 1 gól lett. Szinte lövése sem volt a Manchesternek. Lövés nélkül pedig gól nem lesz, az biztos.

A Barca védekezése kiváló volt, egy bakijuk volt, bár az a United dicsérete inkább, mint a Barca szidása. Helyzetkihasználásuk remek volt, 7-8 lövésből 3-at lőni jónak tekinthető.

Ők játszották, amit tudnak, és ez megint bevált. Erre fel kell készülni minden Barca-ellenfélnek. Nem lehet őket megállítani. Ezt a taktikát egyelőre nem sikerült felőrölni, már ha Mou taktikáját nem nézzük. (És azt nem tekintem megoldásnak.) Ha ezt a világ legjobb edzője, Alex Ferguson sem tudja kijátszani, akkor ki? Talán egy új, fiatal szakember majd kitalál valamit egyszer.
Vagy esetleg Fergie jövőre Münchenben...

Egyben bízhatunk. Ha Guardiola elmegy, a Barca biztosan verhető lesz. Jelenleg mondjuk úgy, hogy szinte lehetetlen őket megverni, de nem lehetetlen. Esetleg két csapat lehetne képes megverni a gránátvörös-kék gárdát, a Real Madrid és a United. Senki más. De mindkét csapatot meg kell erősíteni, és meg kell találni a megfelelő taktikát.

Különben biztosan a Barcelona kerül ki győztesen, ahogy azt már láthattuk számtalan alkalommal. 

Ahogy nézegettem a komolyabb sportoldalakat, fogadóirodákat, úgy láttam, mindenki messze a Barcelonát tartja az esélyesnek. Még hozzá elég simán. Csakhogy két példát mondjak, a BetClic a Barca-győzelemre 2-szeres szorzót ad, míg a Unitedére 3,6-ost. A másik, hogy a goal.com internetes portál 2-1-es Barca sikert jósolt. (Sajnos nem sokszor tévednek...De volt már példa rá.)

A Barcelona a meccs esélyese. Én ezt elismerem. Igaz, szerintem a BetClic túloz. Node, most leírom, miképpen nem lesz igaza ennek a ciprusi (?) fogadóirodának, illetve, hogy miért is fog a goal.com újra tévedni.

1. Darren Fletcher pályán lehet

Aki nem néz sok United-meccset, az nem is tudja, miért is olyan fontos ez. Fletcher az a játékos, aki talán a legtöbbet fejlődött tavaly óta, illetve az a játékos, aki az ellenfél méregfogát ki tudja húzni. Neki ez is szokott lenni a feladata, aza, hogy rátapad az ellenfél legjobbjára, és nem engedi gyakorlatilag játszani. Minden bizonnyal, ha játszik, ez a személy Lionel Messi lesz, esetleg Xavi, de inkább Messi. Aztán lehet, hogy bukik az egész és Carrick kezd, és, ahogy most olvasgattam, ez utóbbi a valószínűbb.

2. A Barca gyengécske formája

Nem véletlenül írtam gyengécskét, és nem gyengét, gyakorlatilag a Barca sosem játszik gyengén. De persze nem legyőzhetetlenek, lásd holnap. Az 5 elklászikóóó közül a kupameccset elbukta, egyet kamu módon nyertek meg, egyszer ikszeltek, és kétszer győztek. El is fáradtak ezeken a meccseken, semmi kétség. Plusz az idény végén nem úgy jöttek az eredmények, ahogy kellettek volna, legalábbis nem jól játszottak. Egyesek szerint az egész tavaszukra jellemző volt ez, mások szerint csak az idény végi hullámvölgy volt, amit a biztos bajnoki cím jelentett.

3. WEMBLEY-WEMBLEY!

Hazai pálya. Félig. Inkább háromnegyedig. Több angol drukker lesz, ebben biztos vagyok. Meghát csak ez az a stadion, ahol megnyertük az első BEK-trófeát. Igaz, a Barca is ott nyerte el a sajátját. De ettől függetlenül inkább a United-et segíti, főleg ha esik, ami Angliára hát eléggé jellemző. Talán ez az a tény,a mi legkevésbé segítit az Ördögöket, de még így is segíti.

4. Tanultunk a hibákból

2009-ben már megmutatták, hogy vernek meg minket, és megmutatták, mik is a hibáink. Ezeket (vagy egy részüket) biztosan kijavította Ferguson, és tapasztaltabban küldheti pályára a játékosait. Például nagyon de nagyon fontos a helyzetkihasználás, lásd a tavalyelőtti BL-döntőt, ahol ha az első helyzeteinket (igen, a meccs elején több is volt, Ronaldo lövése, Scholes lökete, Rio(?) fejese) értékesítjük, vezetünk és nekik kellett volna hajtaniuk. Ők persze belőtték a magukét, méghozzá a legelső Eto'o révén. Ilyen a foci.

5. A kiismerhető játék

A Barca egy féle játékot tud, azt viszont kiválóan. De ha erre megtalálná az ellenszert Fergie, nyert ügyünk van. Mert, hogy a Barca taktikai tárháza annyira gyenge, mint egy liba repülési készsége. A United ehelyett többféleképp is játszhat, a kontrajáték istenei vagyunk, és ha kell nyomást is tudunk gyakorolni rájuk. Plusz nem egy formációban tudunk felállni, volt itt már 4-5-1, a klasszikus 4-4-2, 4-3-3, 4-2-3-1, 4-3-2-1 is. Szóval ebben verjük a spanyolokat.

6. A bosszú

Hát erről nem is írnék bővebben, mindenki tudja, miért.

Nos nagyjából most ennyi jutott eszembe, bár, ha lenne még gondolkodnék biztos eszembe jutna még valami. Ettől függetlenül elég indokunk van tehát a győzelemre, és a visszavágásra. Glory Man. United! We'll never die!

Na most ez lehet, hogy nem lesz egy túl hosszú poszt, de a lényeg benne lesz. Egyébként lehetne róla akár több oldalt is írni, de én most csak annyit fogok, amennyit. Pedig sokkal többet érdemelne tényleg Gary Neville.

Gary Neville-t tegnap este több, mint negyvenezer néző búcsúztatta az Old Traffordon. Az ellenfél a Juventus volt, ahonnan sokunk (köztük én is) azt várta, hogy a híres, egész Európa által rettegett '90-es évekbeli Juve fog Manchesterbe látogatni, de nem így lett. Be kellett érnünk a mai gyengécske Juvéval, de ez is egy szép gesztus volt tőlük, hogy elfogadták. (Mit nem adtam volna, hogy ott legyek, geez!)

Szóval a meccset 2-1-re a Juve nyerte, de az eredmény valószínűleg senkit nem érdekel. (Kivéve talán magát Neville-t, aki gondolom egy győztes meccsen akart visszavonulni, nem így lett.) Viszont az, hogy még egyszer együtt játszhatott a saját (arany) generációjával, az felbecsülhetetlen dolog volt. Nem csak neki, de biztos vagyok benne, hogy minden United szurkolónak.

David Beckhamet, Gary és Phil Neville-t, Ryan Giggset, Nicky Butt-ot és a jövendőbeli United-legendákat (Rooney?) látni egyszerre az OT gyepén felejthetetlen. Nekem eddig talán ez volt az év meccse. Tudom, hogy volt itt Chelsea-verés a Stamfordon, és az Old Traffordon, meg 7-1 a Blackburn ellen, de ez más.

Akiket tegnap láttunk, legendák. Egytől egyig. Ki ne hagyta volna ki David Beckham utolsó meccsét United-mezben? Senki. És a közönség minden megmozdulása után tapsolt. A szabadrúgásáról ne is beszéljünk. A nézők üvöltötték, hogy ő lőjje, de ő hezitált, átengedje-e Neville-nek, hát csak az ő búcsúmeccse. Végülis Neville nevetett az egészen, és megadta az esélyt egy utolsó szabadrúgásgólra Beckhamnak. (Nem sikerült, just for the record.)

De ezeket látni a világ egyik legjobb érzése. És ezeket hagyják ki például a leendő City-szurkolók (mert lesznek, nem kevesen), a mai Barca-divatok, a Madrid-divatok vagy az Inter-szurkerek. Nem tudják, mi is az, hogy legenda. Nekik csak az eredmény számít, miközben a futball lényege nem ez, persze az igazi szurkolónak. (Más kérdés a tulajok véleménye...)

Ők soha nem fognak egy Yaya Tourét úgy tisztelni, mint egy Ryan Giggset. Ő is csak egy pénzhajhász, nem akar egy csapat legendája lenni, egy olyan személy lenni egy klub életében, akire örökké emlékezni fognak, és példaképnek fogják tisztelni, szeretni.

Mert, ha a United az angol negyedosztályba szerepelne, én például akkor sem hagynám cserben a csapatot, mert tudom mekkora történelme, hány és milyen legendái vannak, és remélném, hogy lesznek is.

Mert ilyen egy törzsszurkoló. Ilyen volt Neville is, imádta, imádja, és imádni fogja a Unitedet. Köszönjük, Red Nev, a 20 évet!

Ebben a pillanatban is megy az idény harmadik, a 4-es felvonás 2. El Clássicója. A legelső jó meccs volt, sőt. Igaz, nem a madridistáknak. Na igen, aztán egy hete jött a várva várt visszavágó Madridból. Egy nagyon gyenge 1-1 lett a vége. Az még inkább szomorú, hogy a híres támadó focit játszó spanyolok csak tizenegyesből tudtak gólt szerezni. Ez hogy lehet?

Most játsszák a második meccset. Kérdezem, mennyi helyzet volt ezen a meccsen? Az első félidő csak a kakaskodásról szólt. A nagyokosok elmondták, túl nagy a tét. Igen? És az hogy lehet, hogy amikor 5 forduló volt hátra a La Ligából tavaly vagy tavalyelőtt, vagy lehet, hogy még azelőtt, három ponttal ment a Barca, és Madridban alázott a Barca? Ott nem volt tét? Vagy a kupa komolyabb diadal, mint a bajnoki cím?

Már egy kicsit elegem van, hogy a csapból is a Barcelona meg a Real folyik. Mert hogy milyen jó most mindkét gárda és ha már két csapat gecijó, akkor biztos remek meccset játszanak, mert ezek alázzák az angolokat, az olaszokat, a németeket, és még sorolhatnám. Ja, meg, hogy világbajnokok. Kérdem én, hány vb-t nyert Spanyolország a 2010-esen kívül? Oh...

Plusz arra nem verném a mellem, hogy messike, meg ronaldóka minden hétvégén lő 3 gólt és hogy milyen istenkirályok. Könyörgöm, kinek lőnek ennyit. A Levanténak 3 gólt lőni komoly dolog? A Levante még a magyar bajnokságban is középcsapat lenne... (zárójel, de csak tényleg zárójel, Cavani a Nápolyból 42 meccsen 34 gólt lőtt, amivel 3 gólra van ettől a kettőstől, mégsem ajnározzák, ez hogy lehet?... Vagy éppen mondhatnám Dimitart a Unitedből, aki csak ősszel lőtt 18 gólt kb., mindezt 5 vagy 6 meccsen. Lehet, hogy túlzok ebben, de a lényeg érthető.) Mindent elárul, hogy a kettős után a következő csapat, a Valencia 14 ponttal van lemaradva. De ez is csak annak köszönhető, hogy milyen jó a Barca meg a Real, hát nem?

De a legnagyobb bajom a szurkolókkal van. Miért van az, hogy a Barca triplája után hirtelen megsokszorozódtak a FCB-fanok? Csodálom, hogy eddig nem rendeztek csoportos közösülést a játéksokkal, amennyire tetszik nekik ez a sok szép, 6 gólos győzelem. Kíváncsi leszek, hol lesznek ezek, amikor Pep lemond, vagy Messi már nem lesz olyan gyors vagy Xavi visszavonul...

Na mindegy, nézzétek az elklásszikót, én meg nézem a PL-idény egyik legjobb meccsét, a Tottenham-Arsenalt... (3-3 az állás...)

Még csak április közepe van, de talán elmondhatjuk, hogy mind a négy top bajnokság győztesét ismerjük. A Manchester United, a Milan, a Barcelona, és a Dortmund is elég nagy előnyt szerzett meg. Hogy mást ne mondjak, a négyes mindegyik tagja legalább 6 ponttal vezeti a tabellát legnagyobb riválisa előtt. (Vagy éppen nem a legnagyobb riválisa előtt...) 

De mi ennek az oka? Talán annyira jó lenne ez a négy csapat? Mindegyik csapat más miatt vezeti ilyen simán a nemzeti ligát.

A United-nek csak szerencséje van. Furcsa ezt így kijelenteni, de így van. Angliában ma a bajnokcsapat megengedheti magának, hogy 32 meccsből kilencszer döntetlenezzen, és háromszor kikapjon. Mivel a második helyezett Arsenal még ennél is rosszabbul áll: 32 meccsükből összesen 18-at nyertek meg. Ouch. És ne feledjük, hogy olyan meccseken nem szerezték meg a győzelmet, mint például a Newcastle elleni, amikor 0-4-ről jött fel a fekete-fehér együttes.

Olaszországban a Milan azért vezethet ennyire, mert rajtuk kívül nincsen egyáltalán jó csapat. Már ha a rossonerók azok. Az angol ötödiktől estek ki a BL nyolcaddöntőjében úgy, hogy egyszer sem nyertek. Ez a Napoli 6 éve jó lett volna a hetedik-nyolcadik helyre, nem többre. Tehát az indok az elképesztő színvonal-visszaesés, ami már sajnos évek óta tapasztalható Itáliában. Valami azt súgja, amíg a Juve nem lesz bajnok, Olaszország semmit nem érhet el.

Spanyolországban megint más a helyzet. A Barcelona története talán legjobb csapatával vezeti a bajnokságot. A Real se lenne gyenge, pár éve ők is simán diadalmaskodhattak volna, de ezt a Barcát rendkívül nehéz legyőzni, és megelőzni. A többi csapat nem tud beleszólni a két óriás hadakozásába, de európai szinten ők sem gyengék, lásd a Villarreal győzelmét és továbbjutását a Napoli ellen. (Bár lehet, hogy nem a legjobb példa, mert az olaszok köztudottan leszarják az EL-t/UEFA-t.)

Németországban azért lesz bajnok a Dortmund, mert... Hát igazából ez egy nehéz kérdés. Talán azért, mert hozták azt az állandó teljesítményt, amit idén egyik német klub sem. Mondjuk erre nem sokan gondoltak, hiszen minden Bundesliga előtt van 7-8 csapat, akiről elképzelhető, hogy befutnak. Idén ki tudta biztosra, hogy a BVB nyer? Senki.  
Látszódik a javulás, túljutottak a holtponton, ami 4-5 éve jellemezte őket, miszerint minden klubjuk kizuhant a nemzetközi kupákból már a 16 között. Idén másodszor képviseli Németországot egy csapat a BL-elődöntőjében, ami ezt tökéletesen igazolja.

Ma és holnap este BL-visszavágókat rendeznek. Talán mondhatjuk, hogy mindegyik párharc eldőlt. Egyedül az angol párharcnak lehetnek drámai pillanatai, bár ebben is kételkedek, nem is kicsit.

Sahtar Donyeck - Barcelona

Az ukránoknak adtak esélyt, aztán kiderült Barcelonában, hogy tulajdonképpen, mi is a helyzet. Azaz, hogy nem létezik semmilyen kelet-európai átka a Barcának, és hogy teljesen esélytelen a Donyeck. Az ukránok azt tették, amit kellett, támadtak, mert védekezni nem tudtak, ez lett az eredménye. Várható volt, mindenkinek be kell vallania. A 2. meccset lehúzzák egy békés döntetlennel.

Man. United - Chelsea

Az egyetlen párharc, aminek még van tétje. Kérdés, mennyi. A United a bajnokságban 16 hazai meccséből 15-öt nyert, egyszer döntetlenezett. Ez alapján nem sok esélyt lehet látni a vendéggyőzelemre, de még egy X-re sem. Az igaz, ha van csapat, amelyik képes megverni a Unitedet otthon, az a kék gárda. Ettől függetlenül hazai győzelmet, esetleg döntetlent várunk, Ancelotti ide kevés lesz, Torres nélkül nem lehet behúzni.

Schalke 04 - Inter

Elképesztő dráma volt az első meccsen, senki nem várta, hogy a németek tönkreverik az olaszokat idegenben. Talán a legsimább párharcnak tűnhet, de ennek ellenére, az Interben látom a legtöbb potenciált az esélytelenek közül. Nem hiába BL-címvédők, igaz lehet, hogy az csak Mou varázslata volt. Vendéggyőzelmet várok, akár két gólosat is, de túl nagy a hátrány, nem tudják ledolgozni.

Tottenham - Real Madrid

Crouch-nak köszönhetően kiütötte a spanyol csapat az angolt, és sajnos ez a hiba a kiesésbe kerülhet. Mou varázslata elég lehet a döntőre, a Barcát talán legyőzik. A továbbjutás megvan, a Spurs talán nyer, de ebben is kételkedem, meggyengültek az Inter elleni meccs után. A Real kontrára fog játszani, ebben biztosak lehetünk, akár nyerhetnek is.

Lassan a végéhez közeledik minden bajnokság, így az olasz is. A Serie A jelenleg három csapata verseng a Scudettóért, a két milánói, és meglepetésre (vagy nem) a Napoli.

Azt elmondhatjuk, hogy a Milan és az Inter rendre ott szoktak lenni a befutókor, igaz általában a Juventus húzza be a bajnoki címet. De a mostani idény ebben a tekintetben rendkívüli. Ritkán van a Top 4-en (már ha létezik még ilyen) kívüli csapat harcban a bajnoki címért, nem hogy déli alakulat.

No de miért is fontos annyira, hogy a Napoli együttese nyerje az idei Serie A-t?
Talán a legfőbb érv a lakosság mellett van. A nápolyiak nagy része a maffia, a Camorra "fogságában" van, nekik dolgozik akarattal, vagy akaraton kívül. Fontos számukra, hogy van egy olyan közösségi erő, ami összehozza a nápolyiakat és kicsit eltekintenek a valóságtól, legalább 90 percre. Afféle társadalmi megváltás ez számukra.

Nem véletlen, hogy annyira csodálják a helyiek Maradonát, Carecát vagy éppen Giordanót, hogy csak a régieket említsem. Ők arrafelé hősök, sőt, istenek, túlzás nélkül.
A mai hősök, Cavani, avagy El Matador, Hamsík, alias El Principo, vagy Lavezzi, akinek beceneve El Pocho a mennybe mehetnek egy esetleges bajnoki diadallal.

Csak hogy nem gyaloggalopp lesz a következő 6 forduló. A sorsolásuk a következő: Udinese (O), Palermo (I), Genoa (O), Lecce (I), Inter (O), Juventus (I). E 6 csapat közül 4 a legjobb nyolc között van, kettő pedig a felsőház "elitjében" található.

Ha sikerrel veszik az akadályt, az valami csoda lenne, ami tulajdonképpen a Nápolyra jellemző, lásd 1986 és 1990. Egy évre (legalább) visszatérne a menny a déli városba, amely új hősöket ünnepelne májusban.

A calcio meggyengült. Nem is kicsit. Ezt már a legszkeptikusabbak is elismerik. Most el lehetne kezdeni gondolkodni, hogy miért is gyenge az olasz futball, de erről még ne beszéljünk. Csak koncentráljunk a keddi BL-meccsre...

Kedden Milánóban olyan dolog történt, ami 5 éve elképzelhetetlennek tűnt. Az Inter 5-öt kapott a Schalke 04-től. Ez nem is lenne akkora gond, ha mondjuk hetet vágtak volna, de nem így történt. A vége: 2-5. A visszavágón négyet kell vágnia legalább az Internek...

Egy Schalke szintű együttes nem verhet el egy olasz top csapatot. Akár az Interről, akár a Milanról, akár a Juvéról legyen is szó. Ez egyszerűen nem így van. Az, hogy egyszer-kétszer kikap valamelyikük a Bayerntől, megeshet. Tőlük nem szégyen kikapni (talán...), de a Bundesliga hátsó részében található csapattól az. Ez az Inter tavaly triplázott. Mi történt azóta? Egy edzőváltás. Elment a Special One. De tényleg ennyit jelent egy edző? Kétlem. Mourinho remekül csinálja azt, amit tud, de egy csapat nem eshet szét ennyire, mint most az Inter tavaly óta.

A keret magja nem változott, azonban egy új edző érkezett. Nem túl sok tapasztalattal, semmilyen interes hátérrel, sőt. Leonardo köztudottan Milan tifoso, nem véletlenül, hiszen éveket húzott le piros-feketében. Moratti nem gondolhatta komolyan, hogy egy Milan-szurkoló lesz a csapata edzője. Őrültség, biztos, hogy ez is közre játszik a csapat mostani visszafogott teljesítményén.

Ettől függetlenül szégyen, ami ma Olaszországban folyik. Nem véletlen a gyenge válogatott-szereplés, a klubok egyre rosszabb teljesítménye az európai kupákban. Meg is lett az eredménye, Olaszország 2012-től már csak 3 csapatot indíthat a BL-ben.

Várunk vissza, mélyen tisztelt calcio!